Fiumét érintő bejegyzéseket írtam már, mert nagyon kedves számomra ez az egyetlen tengeri kikötőváros, amit valaha igazán magunkénak mondhattunk. Egy francia utazó mondta annak idején azt, hogy "Fiume az a magyar város, ahol a horvátok olaszul beszélnek". Ez a mondat igen jól jellemzi azt a pezsgő multikulturális nyüzsgést, ami a várost virágkorában, az utolsó magyar uralom idején jellemezte. Régi jelentőségét Fiume máig nem nyerte vissza: először Olaszország félreeső szerzeményeként, majd Jugoszlávia szerbek által elsorvasztásra ítélt kikötőjeként, végül Horvátország egyik fő külkereskedelmi központjaként sem illeti meg az a kitüntetett szerep, mint a Magyar Királyság egyetlen tengeri kikötőjeként.
Kalocsai Henrik és Hartai Gábor láthatóan szintén szeretik Fiumét. Rendkívül alaposan feltérképezték Fiume ma is megtekinthető magyar emlékeit, és azokat nagyon igényes formában a világ elé tárták "Fiume város honlapján". Többet nem is mondanék a weblapról - Fiumébe el kell menni, és látni kell. És, hogy mit kell látni, ahhoz ad páratlan segítséget az oldal.
Utolsó kommentek