Reggel ámulva láttam a völgy két oldaláról reám nehezedő, havas fenyőkkel borított hegyeket. Nem tudtam szólni a gyönyörűségtől, megdobbant a szívem a Kárpátok első látására. Arra gondoltam, hogy a világon egyetlen ország sem volt olyan nagyszerű, hegyek koszorúzta ország, mint a mienk "volt", és talán soha többé nem is lesz.
Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj
Ahogy azt már réges rég bejelentettem, pár érdekesség tavalyi erdélyi látogatásomról.
Először is egy porcelánkorsó Torockóról, egy kis néprajzi magánmúzeumból (valamilyen néni házában van, akinek a nevére sajnos nem emlékszem; két ilyen gyűjtemény is van egyébként ott). Ehhez nem is nagyon tudok hozzátenni semmit...
A míves gyimesi (gyimesbükki) vasútállomás, melyet ugyanaz a Pfaff Ferenc tervezett, aki a fiumeit is.
Végül a gyimesfelsőloki, a Magyar Királyi Honvédség által a "kis magyar világ" alatt épített lakóépületek. A bevezető idézetet jegyző Sebő Ödön, a Gyimesi-szorost védő hős is egy ideig itt volt elszállásolva. Élményeit a "Halálra ítélt zászlóalj" című könyvben írta meg.
Nős tisztek házai:
A nagy laktanyaépületek láthatóan ma is katonai objektumok, ugyanis a román hadsereg katonái őrzik. Fényképezni nem szabad, de lehet.
Ennyi, kevéssé ismert érdekességet szerettem volna megosztani erdélyi utamból. Hamarosan Fiuméről lesz szó!
Utolsó kommentek