Ifj. monarchista

Valaha Fiume, ez az akkor nyüzsgő, szédületes ütemben fejlődő Adria-parti kikötőváros volt a népnyelvben a magyar korona legyszebb gyöngye (egész pontosan a kifejezés eredete Jókaihoz köthető). Ez a gyöngy kihullott a Koronából, fénye megkopott, végül pedig olyanokhoz került, akiknek nincs is koronájuk. Fiumében jártam.

A következő napokban, hetekben egy néhány részes (hogy pontosan hány, az majd kiderül a végére) sorozatban fogom bemutatni Montenegró olyan látnivalóit, amikről csak kevesen tudnak, és útikönyv sem számol be róluk - de nekünk, magyaroknak mégis különösen érdekesek. Fő érdeklődési körömnek megfelelően mindegyik a dualizmus korához és az I. világháborúhoz kötődik, de mentségemre legyen mondva, másfajtát nem is nagyon találhattam volna.

Lesznek erődök és emlékhelyek, koszorúk és kápolnák, elfeledett lövegek. Mind-mind múltunk darabjai, amikről a történelemórákon még csak érintőlegesen sincs szó. Montenegró címke alatt az összes bejegyzés megtalálható majd, illetve lesz egyetlenegy, ami horvát felségterületű látnivalóról szól. Érdemes majd rendszeresen benézni, hadtörténelem iránt érdeklődők előnyben.

Hova látogat egy monarchista nyáron? Hát a Monarchia területére! Annak is egy méltatlanul elfeledett részébe, Galíciába, Lengyelországba. Ott pedig elmegy Przemysl (itt szögezzük le: a kiejtése "psemisl", nem más) San folyó melletti városkájába, és furcsán néz, hogy miért olyan minden, ahogy akár száz évvel ezelőtt is lehetett volna. És ha nem vigyáz, I. világháborús erődökbe botlik.