Még mindig a Cattarói-öböl szájában maradunk, pár száz méterre a Mamulától. Ezúttal a Lustica félsziget csúcsán álló Arza erődhöz látogatunk, ami egyetlen központi toronyból áll.
A képek természetesen kattinthatók.
Még mindig a Cattarói-öböl szájában maradunk, pár száz méterre a Mamulától. Ezúttal a Lustica félsziget csúcsán álló Arza erődhöz látogatunk, ami egyetlen központi toronyból áll.
A képek természetesen kattinthatók.
A Punta d'Ostrotól elhajózunk ötszáz métert, és folytatjuk erődtúránkat Mamula szigetén, ezennel már montenegrói felségterületen, de továbbra is a Cattarói-öböl bejáratában.
Ez a felvétel az erődöt az öböl belseje felől ábrázolja. Az idelátogató franciáknak biztos érdekes lehetett 1918 után, mert előtte innen nem nagyon látták...
Íme hát az első darabja montenegrói erőd-körképnek. Stílszerűen a horvát felségterületen található Punta d'Ostroról lesz szó. A név jelentése déli földnyelv - ami némi bizonytalanságba viheti a gyanútlan látogatót, hiszen ez a földnyelv inkább nyugati, már ha a Cattarói-öböl bejáratát tekintjük vonatkoztatási pontnak.
A képek természetesen kattinthatók!
Az egész egyszerűen fenomenálfrenetikusan nyálelválasztás-beindító beharangozó után lássuk hát Montenegró számunkra igazán érdekes látnivalóit! A nyáron ugyanis ellátogattam Ő császári és apostoli királyi Felsége hadiflottájának legdélebbi kikötőjébe – és ebből már mindenki tudja, anélkül, hogy a cím második részét elolvasta volna, hogy természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legdélebbi támaszpontjáról, a Cattarói-öbölről (ma Kotori-öböl) van szó.
Egy gyönyörű, fiumei hivatkozású katonadal következik (már volt ilyen): Fiuméből sebesülve jönnek a katonák.
Álljon itt kevés Fiuméről szóló nótánk egyike, a Fiumei kikötőben áll egy hadihajó című.
Ismét Antivari (ma: Bar), Montenegró adriai kikötője előtt járunk, de a kikötő most nem blokád, hanem haditengerészeti bombázás alatt van. A Budapest partvédő páncélos (előtérben egy "Phenix" nevű hajóval, melynek létezéséről nem találtam információt a helyesen Phönix nevű, Danubius gyártmányú torpedónaszáddal, ahogy Hertymorty rámutatott) lövi a kikötőt 1914. szeptember 18-án.
Az alábbi történet Komáromi János A nagy háború anekdotái című, 1936-ban kiadott művéből származik, betűhűen.
"Egy nyugatmagyarországi szabadságharcos beszélte nekem, hogy 1920 tavaszán katonai behívót kapott több, Szarajevó környékén lakó bosnyák. Nem igen tudtak olvasni, de annyit azonban megértettek mégis, hogy be kell vonulniok gyalogosnak.
Útnak kerekedtek hát a cókmókjukkal és nem álltak meg, csak a budai várban, ahol is szolgálattételre jelentkeztek a Nándor-laktanyában. Mint annyi-annyi bosnyák előbb is, vagy harminc éven keresztül.
A laktanyában megmagyarázták aztán a derék fiúknak, hogy a behívó Belgrádba szól. Ők nem tudták szegények, hogy akkorára vége lett Ferenc József birodalmának."
A cs. és kir. haditengerészetről szóló képeslapokat bemutató sorozat következő tagja látható lapozás után. A képeslap teljes felirata: osztrák-magyar, torpedórombolók által kísért dreadnoughtraj az Adrián. (Dreadnought: az HMS Dreadnought után, annak szellemében épült, forgatható lövegtornyaiban nagykaliberű ágyúkkal felszerelt csatahajó.)
Ezennel elindítok egy sorozatot, amiben majd bemutatok néhány, a gyűjteményemben lévő képeslapot. Törekszem olyat gyűjteni, ami valamilyen szempontból egyedi, vagy más miatt érdekes: ezen századelős papírrégiségek is ilyenek, mind az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből és területéről valók, és mind közös haditengerészetünk (illetve Dunai Flottillánk, ahogy azt majd látni fogjátok) életének Magyarországhoz kötődő epizódjait mutatják be. Ezt középiskolákban nem tanítják, így nem képezi a köztudat részét, méltatlanul. Remélhetőleg így sokakat érdekelni fognak a kort e sajátos formában megörökítő emlékek.
A dicső emlékek tartást adnak a nemzetnek, és ezt tudták jól a II. világháború után hatalomra került kommunisták is.
A Horthy Miklós (ma Petőfi) híd budai hídfőjének északi oldalán ugyanis a híd 1937-es átadásától ott állt a cs. és kir. haditengerészet magyar hősi halottainak tiszteletére állított emlékmű. A talapzat a Novara cirkáló orrát formázta, amelyen a korabeli stílusnak megfelelő hatalmas alakok láthatók, a "támadás géniusza" és az "ellenséget kutató matróz". E fölött a polai (más források szerint fiumei, bár szerintem ott ilyen világítótorony nem volt) világítótorony mása állt, ami látogatható is volt. A talapzatban helyet kapott egy kiállítóhelyiség, amiben többek között egy, a flotta világháborús harcairól kézzel írt emlékkönyv kapott helyet.
A II. világháborúban az emlékmű megrongálódott, éppen annyira, hogy az ürügyet szolgáltasson az elbontásához. Mára semmi sem maradt fenn belőle: a szobrokat beolvasztották, valószínűleg a nagy Sztálin-szoborhoz is felhasználták az anyagukat. Az emlékkönyv elveszett, de minden lapjáról készült fénykép, ezek fennmaradtak.
A kép és egyes adatok forrása: Császári és Királyi Haditengerészeti Egyesület.
Egy kicsit révedjünk bele a dicső múltba mi is (a MG-hoz hasonlóan), és lelki kalandozásunk tárgya legyen az Osztrák-Magyar Monarchia közös haditengerészete, azaz a KuK Kriegsmarine. Az apropó pedig egy német úriember videója legyen:
Lapozás után három bónuszvideó a flotta lobogóshajójáról, az SMS Viribus Unitisről!
Utolsó kommentek