Ifj. monarchista

Egy ifjú monarchista gondolatai ősi államformánkról, történelmünkről, és mindenféléről, ami ehhez kapcsolódik.

Utolsó kommentek

Magyarnak maradni

2009.06.16. 18:18 HuPiedone

Néha feltör az emberből a gyarló, a gyáva. Egyszerűbb és könnyebb lenne elmenni innen, messzire, elfelejteni, hogy valaha is magyar voltam. Elfelejteni e Kárpát-medencei hazát, minden nyomorúságával és keserű gyönyörűségével együtt. Nem nyomná vállamat ezerszáz esztendő felelőssége és a trianoni kilencven év már-már felfoghatatlan tragédiája.

Nem hallanám nap mint nap azokat a csak nálunk ismert szófordulatokat, hogy "ez is csak Magyarországon történhet meg", meg "itt soha nem fogunk odáig eljutni" és "azért, mert ilyen a mi népünk". Egy nemzedék gondolkozik így, amelyik az ún. rendszerváltás után szocializálódott. Kívülről szemléli a hazáját, és önmagával se vállal közösséget.

Mert közhely, de válság van. Nem csak tavaly ősz óta, már régebben, de csak nálunk. Olyan válság van, ami miatt tömegesen vándorolnak ki a fiatalok vagy rögtön a diplomájuk megszerzése után, vagy még azelőtt. És mindezt miért? "Ahol jól élek, ott a hazám" - nem üldöztetés vagy háború miatt, hanem a jólét, a jobblét reményében. És nem csak azért mennek el, mert most a szakmájukban kilátástalan a helyzet, és amint jobbra fordul a világ, visszatérnek. Nem, örökre vándorolnak el, hogy soha többé ne jöjjenek haza.

Ebben nincsen semmi magasztos: olyan lelkiállapotban vannak, hogy készek hazát, és nem csak lakóhelyet cserélni, mert valahol máshol a munkájukért többet pakolhatnak a mai kor jelképébe, a bevásárlókocsiba. Nem tudják azt a keresztet viselni, hogy magyarnak születtek, próbálnak ez elől menekülni. Azonban ehhez vagy különösen hitványnak, vagy különösen ostobának kell lenni. A legtöbben halálos ágyukon jönnek rá, hogy nem ilyenek, és az elveszettség érzésével hunyják le szemüket.

Ezen lehet változtatni, például gazdasági eszközökkel: ha az emberek jól élnek, nem gondolnak arra, hogy kivándoroljanak. Ha elég jól élnek, akkor kényelmesebb nekik maradni, mint menni. Egy másik megoldás hosszabb távú, és nem csak abban gondolkozik, hogy itt kell tartani azokat, akik munkájából el lehet tartani a nyugdíjasokat a következő választásokig. Vissza lehet adni a magyarnak a hitét a jövőben és a nemzet erejében, bizalmát a magyar állam jövője és ereje iránt. Arról, hogy ezirányban mi kellene, árulkodjanak az alább látható címkék.

2 komment

Címkék: magyarság alkotmány szent korona tan monarchizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjmonarchista.blog.hu/api/trackback/id/tr951188600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vienna 2009.10.29. 17:23:02

Butasagokat irsz.

Az ember a gyokereit nem vesziti el akarhol el is. Maximum nincsenek gyokerei, es elmegy mashova, ahol remenyei szerint noveszthet gyokeret maganak. Ezek az emberek nem kuzdenek a magyarsaguk ellen, hanem azert kuzdenek hogy minel hamarabb legyenek amerikai, vagy nemet, vagy az eg tudja milyen gyokereik.

A tobbseg pedig nem azert marad magyar, mert nem tud massa lenni. A svabok, totok, szekelyek is megmaradnak svaboknak totoknak es szekelyeknek. Es melle magyarok is lesznek Magyarorszagon.

A tukor rossz oldalarol latod ezt a dolgot, igy kar rola velemenyt mondanod.

HuPiedone · http://lajtamonitor.hu/ 2009.10.29. 20:55:11

@Vienna: Nem mondtál nekem ellent. Amiatt küzdenek azért, hogy akármilyen gyökereik legyenek (illetve szerintem inkább azért, hogy ne legyenek gyökereik, a gyökereket ugyanis nem választja, hanem jó esetben kapja az ember), mert nem akarnak magyarok maradni - ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy pl. amerikaivá (bár ez egy gyűjtőnév, legyen inkább franciává) akarnának válni. A világpolgár felfogás, a nemzethez nem tartozás nem éppen újkeletű és a mai liberális légkörben igencsak burjánzó.

A középső bekezdésedet nem értem, hogyan kapcsolódik a bejegyzéshez (ez nem gúnyolódás, tényleg nem értem).

Az utolsó mondatod annyiban igaz, hogy nem én nézek tükörbe (nem vagyok a "tükör előtti oldalon", hogy a képet használjam), de a bejegyzés megírását konkrét, közvetlen tapasztalatok indukálták.