Valaha Fiume, ez az akkor nyüzsgő, szédületes ütemben fejlődő Adria-parti kikötőváros volt a népnyelvben a magyar korona legyszebb gyöngye (egész pontosan a kifejezés eredete Jókaihoz köthető). Ez a gyöngy kihullott a Koronából, fénye megkopott, végül pedig olyanokhoz került, akiknek nincs is koronájuk. Fiumében jártam.

Ismét sorozat lesz, adriai emlékeinkről. Ezek az emlékek még állnak, de fájó módon nélkülünk már pusztulnak.

Ráhangolódás céljából egy témába vágó, bár azért zeneileg nem túl igényes, de lelkes zeneszám, Fiumei ribillió:

 A matróznak ezüst a zsoldja,
Öt esztendő a szolgálata.

ref: Hej hó, lesz ribillió
Ha Fiumében kiköt a hajó.

A világítótorony körbe néz.
Kiszáll a sok fáradt tengerész.

Sikátorban füstös fogadó.
Ott az élet, ott van minden jó.

Lányok lányok el ne bujjatok,
Itt jönnek a magyar matrózok!

Horthy Miklós legszebb matróza
Tetováltat vastag karjára.

Búslakodik a sok fehérnép,
Lengeti a kis keszkenőjét.

ref: Hej hó, sírni volna jó,
Ha Fiuméből kifut a hajó.

Vitorlát bont, horgonyt felszedi.
Ágyút tölt, a tengert kémleli.

ref: Hej hó, lesz ribillió,
Ha Fiuméből kifut a hajó.

Köszönet a videó feltöltőjének! Ezt a számot a Kárpátia egyébként előadta a fiumei kikötőben is!