Ifj. monarchista

Egy ifjú monarchista gondolatai ősi államformánkról, történelmünkről, és mindenféléről, ami ehhez kapcsolódik.

Utolsó kommentek

Vita és vihar a fővárosi közgyűlésben

2010.01.22. 13:00 HuPiedone

- ... javaslom tehát a nevezett épület az elmondottak szerinti felújításának kezdeményezését - fejezte be felszólalását a kormánypárti képviselő. A fővárosi közgyűlésben ülők kivételesen nem egymást ócsárolták, hanem "érdemi" munka folyt: egy városképi jelentőségű beruházásról kellett dönteni.

Szót kért a független (mert egyetlenként nem tartozott se a kormánypárthoz, se az ellenzékhez a közgyűlésből) képviselő:
- Teljesen értetlenül állok képviselőtársam javaslata mellett, és nem értem a többiek hozzáállását sem. Az az épület máig idegen környezetében, akárhogyan újítjuk fel. Mindannyian tudjuk, hogy a II. világháborúban a gyönyörű klasszicista palota, ami a helyén állt, alig sérült meg, de a kommunizmus első évtizedében mégis teljesen elbontották, hogy a helyére a ma is álló szörnyszülött kerüljön. Nem tudom, tisztelt képviselőtársaim miért nem fogadják el, hogy azt az épületet hiába toldozgatjuk, foldozgatjuk, soha nem lesz elfogadható.

Válaszra emelkedik a kormánypárti képviselő:
- Képviselőtársam bizonyára nem figyelt az imént eléggé. Az épület felújítása az egyetlen gazdaságos megoldás. Ahogy említettem, a terv szerint a falakig le kell csupaszítani az egészet, a felső emelet pedig el lesz bontva. A homlokzat hét színben pompázó vakolatot kap, ami, ahogy mutattam a vázlatokon, modern formában tiszteleg környezete régi házai előtt. Egyszerre hagyománytisztelő és jövőbemutató. Külföldi példákat is említtettem...

Az eddig bóbiskoló ellenzéki képviselő is beleszól:
- Kivételesen egyetértek kormánypárti kollégámmal. A múltat nem lehet már visszahozni, és nem igazán értem független képviselőtársam a régihez való görcsös ragaszkodását. A városkép nem egy konzerválható valami, hanem folyamatosan alakul. Ez az épület már része a negyednek, az emberek is rég elfogadták. Minek lebontani, hogy aztán egy új épületet maszkírozzunk réginek?

- Felhívnám a figyelmüket, hogy valami attól, hogy már mintegy ötven éve ott van, még nem lesz jó - így a független. - Az embereknek egyébként továbbra sem tetszik, képviselő úr, az idősebbek még ma is emlegetik, hogy mennyivel szebb volt a régi palota. Előttünk már több közgyűlés rágódott ezen a kérdésen, és nem jutottak semmire. Itt az idő, hogy mi végre döntsünk: azt az épületet le kell bontani. Elődjének megvannak a pontos tervrajzai, itt van, tessék, még néhány fénykép is róla. Nyilván nem egy az egyben kell helyreállítani, hanem olyan változtatásokkal, amit a kor megkövetel. Egyébként pedig nem mondanám, hogy gazdaságosabb felújítani a jelenlegi házat, itt van ez a szakvélemény, ami feketén, fehéren, tételesen kimutatja: mindkét változat szinte ugyanannyiba kerül. Valóban drágább a régi épület újjáépítése, de az a minimális többlet szerintem nem indok arra, hogy helyette egy külföldi építész által kiötlött, elnézést, de ocsmánysággal csúfítsuk el újabb ötven évre az utcát. Mert nem hinném, hogy az az épület, ami önök el akarnak fogadni, ennél tovább állna...

- Azért vigyázzon a kedves független úr, mert a belvárosiak nem bírják a lószagot, úgyhogy azért az istállóról talán mondjon le, meg a konflisok parkolóhelyéről is, de az talán tényleg elfogadható, hogy csak az ön kedvéért ne legyen áram az épületben.

Általános derültség fogadta a másik ellenzéki képviselő közbekiabálását, a kormánypárti oldalról valaki harsány "Nevezzük el Ferenc József palotának!" kiáltással adott hangot jókedvének. - És építtessük fel jobbágyokkal! - válaszoltak a terem túlvégéről. - Aki pedig nem ért egyet, azt majd jól kitagadja az egyház! - És legyen a kapu rajta piros-fehér csíkos, mint a XII. kerületi zebrák! - Lóvasutat az Andrássy útra!

A teremben mindenhol kiáltoztak, hangosan röhögtek, a független képviselőre mutogattak és megint röhögtek, papírrepülőt hajtogattak az előterjesztésekből, doboltak az asztalokon, valaki a lónyerítést utánozta, más nevetéstől könnyező szemét törölgette a szemüvege mögött. A független képviselő, megelégelve a cirkuszt, felkapta aktatáskáját, és a teremből távozván, mielőtt az ajtót bevágta volna, vöröslő fejjel még bekiáltott:
- Hát nem ért meg senki? Komolyan nem értik?

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország monarchizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjmonarchista.blog.hu/api/trackback/id/tr21692450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.