A jobboldal erős, és centralista, valamint radikális része is megfogalmazta már hol indokoltabb, hol értelmetlen ötleteit az alkotmánnyal kapcsolatban. Módosítani kívánják ugyanis, és nagy eséllyel kívánalmaik valóra váltásához az országgyűlési választásokkal meg is fogják szerezni a megbízatást. Ne, inkább ne nyúljunk az alkotmányhoz!
Mindez nem az összetákolt alaptörvényt hivatott védeni. Miután a jelenlegi politikusi gárda többségének asszisztálásával a rendszerváltás nem teljesült be, elérkezettnek látják az időt, hogy újra nekifussanak a félbehagyott kontármunkának. Tovább szeretnék építgetni azt, amiről régen látszik, hogy alapjaiban hibás.
A Heti Válasz egy tavaly év végi számában Martonyi Jánossal, volt külügyminiszterrel közölt interjút. A riporter „Ha a Jobbikkal együtt lenne meg a kétharmad, akkor sem lesz Szent Korona-tan az Alkotmányban?” kérdésére Martonyi a következőket találta mondani: „Azzal önmagában nincs baj, ha valaki a sumerok nyomait keresi Erdélyben. A Szent Korona-tan lenyűgöző jogtörténeti unikum, és az Alkotmány preambulumában történeti hagyományként hivatkozni is kell majd rá. De nem szabad bevinni a napi politikába, ahogy a nyelveredet kérdését sem. Ha így teszünk, irracionális rendszerbe illesztjük a jelenünket, és a jövő kihívásaira sem tudunk választ adni. (...)” Szimbolikus ez a pár mondat. Azzal ne foglalkozzunk külön, hogy a Szent Korona-tanról Martonyinak miért a manapság burjánzó őstörténet-kutatás jut eszébe (az idézet kezdete ugyanis a válasz kezdete is): furcsa asszociáció ez a homályos, természetszerűen nehezen bizonyítható eredetmítoszok és a néhány évtizeddel ezelőtti történelmi közelmúlt között. Ami a lényeg, hogy a Magyarországon jelenleg legnagyobb politikai erő államjogi hagyományainkat tessék-lássék módon, kényszeredetten, pár szavazó kedvéért elintézné néhány mondatban, ami nyilván díszére válna az utána következő, a kommunizmusból ottfelejtett szövegnek.
Egyéb tekintetben a nagyobbik ellenzéki párt alkotmánymódosító terveiről keveset lehet tudni: szó volt még az országgyűlés létszámának csökkentéséről, de a program nélküli Fidesz ebben a kérdésben sem tudja még, hogy valójában mi a fenét is akar. De mint hallhattuk, „nem alkotmánymódosításra, hanem Fidesz-kormányra van szükség”.
Jóval cifrább a helyzet a nem rég terjedelmes programot előhúzó lendületmagyar Jobbik esetében. Programjuk van, változtatni, eltörölni, újjáépíteni, felelősségre vonni és csak úgy önmagában is akarnak. Mindezt az alkotmánnyal kapcsolatban is. Elképzeléseiken az EP-választások előtt bemutatott kusza ötlethalmaz óta némileg csiszoltak, így azok most már koherens rendszert alkotnak, legalábbis önmagukkal. Mindez tartalmaz többek között egy „nép által megválasztott”, lényegében kormányzói jogkört birtokló államfőt, meg az Aranybulla ellenállási záradékának groteszk formában való visszaköszönését. Ezt így most tényleg?
Tényleg prolongálni akarjuk a jelenlegi alkotmányos berendezkedést akár azt tovább toldozgatva, akár újrakötve kiadva?
El a kezekkel a Magyar Köztársaság alkotmányától! Azt nem érintheti meg senki sem. Nagy szent alaptörvény az, amelyen 1989 és 1949 pecsétje függ. A kommunista és a republikánus demokrata hagyomány találkozik. Ahhoz nyúlni nem szabad. Nem is kell, lehet, hogy csak el kellene felejteni az egészet úgy, ahogyan van és használni azt, amit magunknak alkottunk ezer éven keresztül.
Utolsó bekezdés (c) by PHJ
Utolsó kommentek