Volt egyszer egy kikötővárosunk, Fiume. Ebben a városban pedig volt egyszer egy torpedógyár, amit magyarul (mert hívták több nyelven is, lévén soknemzetiségű a Monarchia) Whitehead & Tsa. Torpedó- és Gépgyárnak hívtak. Ebben a gyárban építették azokat a szerkezeteket, amikkel a cs. és kir. haditengerészet legsikeresebb fegyvernemének képviselői, a tengeralattjárók vívták háborújukat, a torpedókat.
KuK-nosztalgikus közbeszúrás:
A Whitehead leányvállalata volt az UBAG (Ungarische Unterseeboots AG), azaz a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. is. Az I. világháborús osztrák-magyar tengeralattjárók jelentős részét ebben a gyárban és a fiumei, illetve budapesti Ganz-Danubius gyárban építették.
A Nagy Háború után Fiume Jugoszláviáé lett, a gyár pedig még a kilencvenes évek elejéig működött, bár akkor már nem torpedókat gyártott. (Ha valaki tud olaszul és érdekli a gyár története, olvassa el ezt a könyvet.) De ki gondolta volna, hogy egy világháborúval később a még a Magyar Királyságban gyártott torpedók szerephez jutnak, és még hogy!
1940-ben megindult a német offenzíva Norvégia ellen, amiben annak rendje és módja szerint a német Kriegsmarine is részt vett. Oslo elfoglalására egy kisebb flotta méretű hajócsoport vitte az emberanyagot, és ennek a különítménynek volt vezetője a Blücher nevű cirkáló, 1000 katonával utasként a fedélzetén.
KuK-nosztalgikus közbeszúrás:
A Blücher testvérhajója, a Hipper szintén részt vett Norvégia inváziójában. A brit HMS Glowworm eközben megtámadta és megrongálta. Ami érdekes, hogy ez utóbbi hajó ugyanazt a nevet viselte, mint az a folyami monitor, melynek fedélzetén 1921-ben IV. Károly király a Dunán végleg elhajózott az országból.
A németek szépen behajóztak az Oslohoz vezető szűk fjordba, abban reménykedve, hogy a norvégok majd jól nem támadják meg a manőverezésében korlátozott nagyméretű hajót a fjordot védő erődőkből. Hát de. A norvégok teljes özönvíz előtti arzenáljukat felvonultatták. A partvédő erőd először két 1893-ban (!) telepített 28cm-es, Krupp-gyártmányú lövegével tüzelt, mindkétszer telitalálatot érve el a Blücheren, komoly tüzet okozva és üzemképtelenné téve a cirkáló fő tüzérségét. Mivel a norvégok a múzeumba való relikviák gyors újratöltéséhez kevesen voltak, a parti erősség egyéb fegyvereivel folytatták a tüzelést. Egy 15cm-es ágyú jól irányzott lövésével sikeresen megbénították a Blücher kormányművét (biztos amikor éppen nem volt német invázió, csúzlival lőttek le pacsirtákat a fjord túloldalán álló fákról, hogy ilyen érzékük lett), így a németek a hajócsavarokkal tudták már csak irányítani a hajót.
Sikerükön felbuzdulva a norvégok bevetették a lokális csúcstechnológiának számító, 1901-ben épített torpedóvető-állást. Ez vízalatti csöveiből hasonló korú fiumei torpedókat tudott indítani, olyanokat, amiket gyakorlófegyverként már mintegy 200-szor kilőttek és kihalásztak. Most élesre töltve elindították őket, két találatot érve el a Blücheren. Ez meg is pecsételte mind a cirkáló, mind a hadművelet sorsát: a csoport többi hajója, azt hívén, hogy a Blücher aknára futott, elhagyta a fjordot. A Blücher mintegy másfél órával később felborult és elsüllyedt. Oslot nem foglalták el aznap...
Egyes adatok forrása: Wikipedia
Utolsó kommentek