Ím eljött a nagy nap. Minden magyarok Budára gyűltek, hogy részt vegyenek a Kormányzó koronázásán.
Sosem látott díszbe öltözött a főváros. Vörös-ezüst hadilobogók lengtek az alumínium lámpaoszlopok mindegyikén, és zászlók voltak minden házon. Óriási tömeg gyűlt a Duna-partra, főleg a Lánchíd budai hídfőjének környékéhez. Mint megbolydult méhkas, amikor királynőjük győzedelmeskedik trónbitorlói fölött, zúgott a nép.
A Dunán észak felől feltűnt ék alakzatban három olajzöld hajó, orrukban négy, tatjukon két ágyúcső vigyáz. Maguk mögött lapos testű, ismeretlen régi úszóalkalmatosságot hoznak vontában. Ennek közepén bársonyos baldachin alatt különös uraságok ülnek nagy méltósággal valamiféle láda körül. Az ő hajójuk is fel van lobogózva, a lepedőnyi vászon zöldje szinte a kék vizet éri.
A négy hajó igen nagy erővel tolja maga előtt a habokat, s perceken belül odaérnek az üres Batthyány téri hajóállomásra. Ott kikötvén megindulnak az öreg hajón hozott főpapi ruhát viselő emberek a Vár felé, mellettük zöld atillába öltözött katonák vállukon cipelik a díszes ládát.
Egyre hosszabb menet kígyózik a budai utcákon keresztül. Végre felérnek a Várhegyre, s át a Bécsi kapun egyesülnek a Mátyás templom körül összegyűlt sokasággal. Mintegy egy órán keresztül senki emberfia a templomba be nem léphet. Akik számítanak, az új arisztokraták, már bent várták az imént megérkezett díszmenetet.
Majd egyszer csak felnyílik a templomkapu, hatalmas az ováció. Kilépnek minden tekintetes karok és rendek képviselői, közölük elől Erdő Péter - mert ő volt az egyik hajón hozott egyházi személy - de legelöl a Szent Koronával a fején (hiszen a koronát hozták a ládában) Viktor király, korábbi kormányzó lépdel. A tér közepén álló, a Kárpát-medence minden részéből hozott földből nem rég emelt halomra felkaptatván annak tetején kardjával négy felé vág, s hadat üzen minden gonosznak. Dörgedelmes hangon bejelenti, hogy mi kilépünk minden szövetségi rendszerből, bevezetjük a rovásírást és a non-konvertibilis aranyforintot.
Forog a világ. Mindenhonnan zajok szűrődnek be és szagok hatolnak át. A távolban megszólal egy kemény hang: - ...hazaárulás vádjában a rendkívüli haditörvényszék bűnösnek találta, és halálra ítéli! Máshonnan jön egy kiáltás: - Kegyelem! - Istennél a kegyelem! - Kegyelem!... Hirtelen azonban elül minden, nagy lesz a csönd, K. Béla szocialista képviselő pedig verejtékben fürödve, zihálva ébred kövér felesége mellett. Néhány pillanatig még riadtan nézelődik maga körül, majd miután szemügyre vette hortyogó feleségét, csomóban ágya végében összegyűrt takaróját és hajnali három órát mutató vekkerét, megnyugszik végül. Ekkora zavaros baromságot csak álmodni lehet. Így van ez még akkor is, ha a megelőző napon a Népszavánál újságíróként dolgozó régi barátjának sörözés közben azt ecsetelte, hogy a kampány közeledtével be kellene dobni a köztudatba: ha az Orbán kerül hatalomra, még meg is koronáztatja magát. A Népszavánál pedig hamarosan be is indult a riogatás...
Utolsó kommentek