"E torpedók kedvéért gyakran horgonyoznak a gyár előtt idegen hatalmasságok, némelykor pedig dél-amerikai államok hadihajói is, amelyek itt látják el magukat romboló készülékkel."1 A torpedó, ez a mindkét világháborút szinte eldöntő fegyver története mintegy száz évig összefonódott Fiumével, fél évszázadig a magyar Fiumével, és annak egyik legpatinásabb, világhírű üzemével, a Whitehead torpedógyárral. Üzemlátogatáson voltam.
A torpedó ősének, egy önjáró, irányított, robbanófejjel ellátott csónaknak a kifejlesztője a fiumei Giovanni Luppis osztrák-magyar tengerésztiszt nevéhez kötődik. Ő aztán társult az angol Robert Whiteheaddel, hogy közösen immár egy használható, bevethető fegyvert dolgozzanak ki. Gyárat alapítottak Fiumében, ami 150 éven keresztül fennállt (bár később, a jugoszláv időkben már nem gyártott torpedókat), létének pedig a 90-es évek vetettek véget. A baloldali képen szinte a gyár egésze látható: balfelől a kikötő, majd az üzemcsarnokok.
Fiume nyugati iparnegyedében, a szintén érdekes történetű kőolajkikötőn túl áll ma az, ami a torpedógyárból megmaradt: többek között az első képen is látható, torpedók tesztelésére szolgáló épület és a gyár saját kikötője. Ez utóbbinak a bejárata látható balra.
A kikötőből két dolgot emelnék ki:az egyik az itt látható "RW 1907-1909" feliratú kő. Ez számomra igen rejtélyes: az RW kézenfekvő, hogy Robert Whiteheadre utal, de miért ez az évszám?
A másik ez a kikötőbak, mert ilyenek szolgálnak a kikötőben. Látható, hogy itt a felirat "Matteo Skull Fiume 1908". A név ismerős lehet, hiszen "Skull Mátyás vasöntödéje" már szerepelt. De vajon mi okozhatta, hogy Skull úr (aki egyébként olasz volt) 1893-ban még magyarorsított néven nevezi magát, 1908-ban azonban már olaszul? Nem tudom az igazi történetet, de az olasz irredentizmus megjelenése, Fiume és Budapest kapcsolatának megromlása lehet a magyarázat. Esetleg simán csak a megrendelőtől is függött, mi szerepeljen a kikötőbakon. A magyar állam tehát magyar feliratot kapott a közkikötőbe, míg Whitehead olaszt a sajátjába.
De menjünk közelebb a torpedó-tesztelő rámpa épületéhez! Ilyen belül: igen lepusztult állapotban van, de már az is kisebb csoda, hogy megmaradt.
Figyeljük meg az előtérben látható rozsdás sínpárt, ami ma már alig jelzi eredeti funkcióját. Ilyen keskeny sínpár köti össze a rámpát és az üzemcsarnokokat. Egy Whitehead torpedó meglehetősen nehéz volt (több 100kg), a síneket nyilván ezek mozgatására használták (vaslogika).
Kiegészítő torpedótörténeti érdekesség:
"Fiume" típusú torpedó mind a brit, mind a két világháború közötti olasz haditengerészetnél létezett. Persze nem véletlenül, mert mindkettőt a Whitehead-üzemben gyártották.
Szintén a rámpa épülete belül, a tenger felé. Jó nagy a kupleráj.
A tenger felőli fronton két ilyen talapzat található. Csak találgatni tudok, hogy torpedóvető-csövek álltak rajtuk, amiket láthatóan el lehetett forgatni.
Az épület padlója alatt ott morajlik a tenger. Ilyen erősen zsilipkapura emlékeztető vaseszközök is láthatók...
Út a semmibe... Egy réginek tűnő üzemcsarnok befalazott ajtóihoz futnak a már említett sínek.
Ez pedig egy apró "vonatfordító", ahol a sínek összefutnak.
Pillantás egy üzemcsarnok belsejébe...
Fiumei sétánk véget ért. Búcsúzóul íme egy kép egy nem túl nagy fontosságúnak tűnő sínpárról, ami a torpedógyár közelében található. Egy kapu zárja el az illetéktelenek elől az üzemet, ahova fut, fölötte a felirat: "3. Maj" - azaz Május 3. Az előbbi, horvát megnevezésre rákeresve könnyedén megtaláljuk, hogy a 3. Maj egy hajógyár, ami nem rég, 2005-ben ünnepelte 100. születésnapját. Ugyan a gyár történetéről a saját weblapja szemérmesen hallgat, de mi azért tudjuk, hogy ez a sínpár eredetileg a Ganz-Danubiushoz vezetett. Ez volt a híres "bergudi üzem", ami jópár igen ismert hajót is adott a Monarchiának: a Helgoland és Novara gyorscirkálókat, illetve a Szent István csatahajót.
"Légy üdvözölt hazánknak drága gyöngye: Fiume!"
Frissítés: Ebben a korabeli újságcikkben láthatók képek a torpedóvető-állomásról és az üzemcsarnokról is!
1Máté, p. 142. in Fried Ilona: Fiume
Egyes történelmi adatok forrása: Wikipedia
Utolsó kommentek