1918. június 11-ének hajnala van, a pirkadó nap vet véget a kellemes adriai éjszakának. Hamarosan elérjük Cattaro vonalát, bár mindkét parttól olyan 50-50tmf-es távolságra lehetünk. Hirtelen felcsattan az őrszem hangja:
- Schiff gesichtert! Richtung 15 Grad Steuerbord!
Egy frissen indult eBay aukciót ajánlanék gyűjtők figyelmébe: megvásárolható egy, az otrantói csata egyik mozzanatát ábrázoló festmény. Állítólag azt ábrázolja...
"E torpedók kedvéért gyakran horgonyoznak a gyár előtt idegen hatalmasságok, némelykor pedig dél-amerikai államok hadihajói is, amelyek itt látják el magukat romboló készülékkel."1 A torpedó, ez a mindkét világháborút szinte eldöntő fegyver története mintegy száz évig összefonódott Fiumével, fél évszázadig a magyar Fiumével, és annak egyik legpatinásabb, világhírű üzemével, a Whitehead torpedógyárral. Üzemlátogatáson voltam.
...címmel jelent meg írásom a Lemilen a Cs. és Kir. Haditengerészet többségében ma is látható emlékműveiről, emlékhelyeiről. Lehet olvasni, jól.
Kutakodásaim közben a következő érdekességre bukkantam: 1917. január 7-én a német U36, cs. és kir. lajstrom szerint U35 (mivel Pola volt a támaszpontja) tűzpárbajban legyőzte, majd a legénység mentőcsónakba szállása után torpedóval elsüllyesztette a brit felségjelű Mohacsfield (azaz Mohácsföld, Mohácsmező) nevű felfegyverzett gőzhajót. Történt mindez Máltától 40 mérföldnyire délkeletre. Az összecsapásban hárman haltak meg a gőzhajón.
Nem rég a Havanna lakótelepen rendszeresen megtartott militária börzén egy ismeretlen eredetű papírrégiséget sikerült vásárolnom. Ez egy kis méretű (A5-nél kisebb), néhány oldalas füzetecske, melyben az I. világháború 1914-1916-os szakaszából találhatók fényképek. És - ismét Montenegró! - ezek mindegyike Montenegró legyőzéséhez kapcsolódik. Vettem a fáradságot és beszkenneltem az érdekesebbeket (a képek nagy részét). Nézzétek el, ha néha ferde a kép. Sokszor maga a nyomat is ferde volt... Lássuk!
Úgy látszik nem sikerült elszakadni Cattaro erődjeitől. Montenegrói (illetve nyaranta ott oktató-felfedező, de magyar) búvároktatóm, Karas a Mamula erőd egy meglehetősen eldugott részét indult felfedezni: a ciszternákat. Élménybeszámoló a Kerasub blogon található.
Petrovac na Moru Budvától délre fekvő üdülőhely Montenegróban. Annak idején ez volt a Monarchia déli vége - de ha abból a korból érkezett utazóval beszélnénk, Castel Lastua néven hivatkozzunk rá.
A parttól kb. egy kilométerre egy apró szirt tetején kápolna emelkedik, ami bár zárva van, harangját mégis bárki megkongathatja. És szinte biztosak lehetünk benne, hogy 2009-ben csupán egy ilyen alkalommal tudta is az, aki meghúzta a kötelet, hogy kikért szól a harang.
Cetinje csöndes városkája Montenegró ősi fővárosa, és ezt a fővárosi rangot a vármegyéknél nagyobb országokat ismerő látogató talán röhejesnek tarthatja. Mindenesetre a 19. századi nagyhatalmak komolyan vették, így például nagykövetségeket is nyitottak ott - a Monarchia is. A fővárosi rangot a jugoszláv időkben véglegesen Podgorica kapta meg, de ettől még Cetinje az érdekesebb számunkra.
A Montenegró-körkép folytatásaként elindulunk a Cattarói-öböltől dél felé. Utunk pedig a Lovcsen, a tájat uraló hegycsúcs oldalában vezet, ami hadiutat nem mellesleg még osztrák-magyar hadmérnökök építettek. Azóta a burkolata változott, de ma is ugyanúgy 28 hajtűkanyarral rendelkezik...
Montenegró-körképünk folytatásaként még a Cattarói-öbölben maradunk, mielőtt elindulunk dél felé.
Herceg Noviban, régi szép dalmát nevén Castelnuovoban ugyanis a Savina városi temetőbe (odalátogatók, figyelem: ez nem egyenlő a tőle pár száz méterre található Savina kolostor - egyébként orosz - temetőjével!) valamikor a KuK flotta hősi halottjait is temették. A sírok ma már nincsenek meg, de a Külügyminisztérium és a Hadtörténeti Intézet egy jelképes sírt, emlékhelyet állíttatott a temetőben nyugvó több száz katonának, köztük 127 magyarnak. Az emléktábla az "Az első világháború éveiben, 1914-1918 között ebben a temetőben eltemetett 791 magyar és osztrák katona emlékére" feliratot hordozza három nyelven. Előtte egy kétkeresztes sír található, ami nyilván az osztrák és magyar birodalomrészt szimbolizálja. Ezért is helyeztünk el a jobboldalin egy nemzetiszínű szalagot koszorú ide sajnos már nem jutott.
Dicsőség a hősöknek!
Az emlékhelyről először a Szeged Ma adott hírt, köszönet nekik!
Véget ért a Cattaro erődjei sorozat. Emlékeztetőül: szó volt a Punta d'Ostro erődről és az otrantói csata emléktáblájáról, Mamula erődszigetéről, a megismerhetetlen Arza toronyról, a Kobila-szoros lőállásairól és a Gorazda toronyerődről. A nyaralásba nem fért bele több erőd meglátogatása, pedig már itthon, további kutakodásaim után jöttem rá, hogy mik maradtak ki: pl. a Vrmac erőd vagy a Grabovac üteg.
Adalék a Punta d'Ostro erőd bejegyzéséhez. Íme egy videó Székely István jóvoltából az emléktábla első felavatásáról (itt mégis úgy tűnik, hogy eredetileg nem a kapu mellett volt a tábla).
Beton és kő, vas és páncél. Izzasztó magasság és szédítő kilátás. Ezek mind a Cattaro fölött őrködő Gorazda toronyerődöt jellemzik.
Némileg vérszegény bejegyzést közlök ezennel. A kép a Cattarói-öböl Kobila szorosának osztrák-magyar lőállásait ábrázolja. Eléggé beleolvadnak a sziklafal vonulatába, rakott kőfalakat kell keresni. Az azok fölötti lyukak a lőrések.
Utolsó kommentek