1918. június 11-ének hajnala van, a pirkadó nap vet véget a kellemes adriai éjszakának. Hamarosan elérjük Cattaro vonalát, bár mindkét parttól olyan 50-50tmf-es távolságra lehetünk. Hirtelen felcsattan az őrszem hangja:
- Schiff gesichtert! Richtung 15 Grad Steuerbord!

Vagy négy-öt távcső néz nyomban a hídról jobbra előre, amerre a matróz a hajót jelezte. (Bár minden németül hangzott el, a továbbiakban magyarul írom le a párbeszédeket.)
- Cirkáló, valószínűleg angol - állapítja meg egy altiszt. Gyorsan elővesz a zsebéből egy kis rongyos, bőrkötésű könyvet. Sietve fellapozza, elfordítja a könyvet, hogy megvizsgálhassa a nagyméretű ábrákat. Még lapoz egy párat, majd megszólal:
- Weymouth-osztályú angol könnyűcirkáló. Fő tüzérség: 8 15/50-s ágyú, fedélzeti páncél 51mm, könnyű oldalpáncél, maximális sebessége 25 csomó.
Mindenfelé parancsszavak hangzanak, a rádiószoba folyamatosan jelent: utasítást kér Horthy Miklós ellentengernagytól. Pár másodperc múlva a döntés megszületik, és Seitz Henrik kommodore kiadja a tűzparancsot. Az SMS Szent István tüzérei végre igazi célpontokon mutathatják meg, mennyit ér a kiképzésük.

Az első két torony lomhán elfordul az ellenséges hajó felé, majd a csata nyitányaként hatalmas robajjal hat cső kezdi el ontani 305mm-es gránátjait. Minden lövésbe kicsit beleremeg a hajótest, a térképasztal szélére letett, már említett kézikönyv le is esik a földre, bár erre már nem figyel senki. A címlapján egy horgony, fölötte a cím: Marine-Almanach, alatta pedig az évszám: 1916.

A fenti epizód természetesen éppen, hogy köszönőviszonyban van a valósággal, de soha nem történt meg. Június 11-én a Szent István már hullámsírjában pihent, mivel szerencsétlen módon belebotlott Lugi Rizzo két torpedójába. De ha ez nem történt volna meg, és a Szent István találkozik mondjuk a Weymouth cirkálóval, ez az esemény is megtörténhetett volna, mi pedig talán a Földközi-tenger térségének legnagyobb tengeri csatájának történetével lennénk gazdagabbak. Ezt a történészileg nyilván nagyon igényes gondolatmenetet néhány "volná"-val még folytathatnám, de koncentráljunk arra, amiért ez a hosszúra nyúlt bevezető megíratott: az Almanach für die k. und k. Kriegsmarine (röviden Marine-Almanach) című, évente megjelenő könyvért, amiből a Szent István fiatalosan buzgó tengerésze azért rendelkezett egy akkor már kissé elavult kiadással, mert nekem is ilyen van.

Nem rég ugyanis sikerült szert tenne a könyv egy meglehetősen jó állapotban lévő példányára. Mit tartalmaz a kötet? Könnyebb lenne, hogy mit nem... Van benne egy részletes naptár (1916 szökőév volt); hajózási szabályok; a világ minden pontjába induló gőzhajó-járatok adatai; tiszti és legénységi juttatások és ruházati darabok paraméterei; az uralkodói ház családfája; polgári hajók jegyzéke (személyszállítók, jachtok); lövegek és lőporok tulajdonságai; a világ összes flottája összes jelentősebb hajótípusának olyan adatai, amik ellenségként érdekesek lehetnek egy ütközetben (sebesség, fegyverzet, páncélvastagság, meghajtás, nagyobb hadihajóknál nézeti rajzok stb.); a tisztek, hivatalnokok és kadétok névsora (egyes adataikkal)... Ez utóbbiban nehéz rábukkanni a magyarokra, ugyanis az összes keresztnév németül van.

Íme a bescannelt tartalomjegyzék: ha valakinek megtetszik belőle valami, akkor szóljon, és bescannelem azt is. Vigyázat, a kattintásra előjövő képek nagy méretűek, hogy a szövegek olvashatóak legyenek!

Most pedig lássunk néhány érdekes, jellemző oldalt a könyvből!

A belső borító... Ez az Almanach különböző kiadásaiban nem nagyon változott. Ami különleges, az a vörös "Kriegsausgabe", azaz "háborús kiadás", hiszen ez csak négy kötetben szerepelt. Láthatjuk, hogy 141 hajóvázlatot tartalmaz a könyv, ez is változott persze az évek során, ahogy a flották alakultak.

Eléggé a könyv elején van az a sem a Pólát védő erődökben, sem az otrantói tengerzár hálói alatt átsurranó tengeralattjáró belsejében, de talán a tisztikaszinó márványtermében hasznos információ, hogy az uralkodócsalád tagja milyen származási hálóval és rangokkal rendelkeznek. Végülis például jól jöhetett, amikor az Arzenál egyik stégjénél kikötött torpedónaszád hídjának ajtaján a haditengerészet tekintetében híresen pedáns Ferenc Ferdinánd szemléje keretében kopogás nélkül belépett, nekiszegezve a kérdést az éppen ébredő, bosszúból arra a hajótípusra száműzött tisztnek: - Herr Kaleun, was für ein General bin ich? - Herr Majestät, ich melde gehorsamst, öööö, der Kavallerie! Majd a trónörökös szúrós tekintete miatt még hozzátette: - Und Seiner Majestät ist auch der Admiral... (Bár ennek az epizódnak a gondolata 1916-ban már nem okozott egyik hajóparancsnoknak sem gyomorgörcsöt...)

Különböző képletek páncéltörő gránátok páncélátütő képességének kiszámításához.

Folyami monitoraink listája. Hősi halottként gótikus betűkkel szerepel az akkor éppen félig víz alatt lévő, elsüllyedt, de hamarosan újjászülető Temes monitor.

A magyar személyszállító gőzhajók listájának részlete, kezdte az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Vállalat hajóival.

Portfiume kérésére: a magyar gőzhajók második oldala.

...és a harmadik, illetve negyedik. Ennyi az összes, szemben az osztrák 13-mal (mondjuk ebben már mindenféle motorcsónak vagy apró gőzbárka is benne van).

Sorhajókapitányok listája, köztük Horthy.

Viribus Unitis! A nézeti képeknél csak a hajók legfontosabb adatai szerepelnek. A hajólistákban ennél több adat van, és a flották szinte összes hajójáról.

Érdekes egyébként, hogy bár a nézeti rajzoknál csak csatahajók és nagyobb páncélos hajók szerepelnek minden flottából, az osztrák-magyar egységek között egyedüli kakukktojásként ott a Bodrog monitor is. Vajon miért?

Íme az összes bescannelt kép együtt, az osztrák gőzösök is: