Királyságot a magyarnak!
A magyar, ha látja maga előtt a nemes célt, küzd érte, utolsó csep véréig, századokig, ha kell.
Királyságot!
Ha viszont nincs cél, amiért küzdhet, elkezd csüggedni. Létét hiábavalónak érzi, fennmaradását értelmetlennek, pusztulását szükségszerűnek és előre elrendeltetettnek.
Királyságot!
De várhatjuk-e mindenkitől, hogy lássa a célt, lásson egy célt? Nem, és a magyar lélek áhítozik is arra, hogy valaki neki a célt megmutassa.
Királyságot!
Ha nincs, aki méltó lenne arra, hogy kövesse, akkor hamis prófétákat és a történelemben percnyi előrelátással bíró önjelölt vezéreket követ.
Királyságot, és százszor is királyságot! Vissza a magyarnak a királyságát!
Ez a bejegyzés a Tudattalan Trianon címűnek a gondolatmeneti folytatása.
Utolsó kommentek