Ifj. monarchista

Megvan a kobilai torpedóvető-állomás! A Cattarói-öbölről szóló első bejegyzésben megemlítettem, hogy egy, a II. világháborúban a megszállt öbölben szolgáló olasz katona leírásából nagyon az tűnik ki, hogy akkor ott létezett egy torpedóvető-állomás. A pontos helyét is megadja: Kobila, más írásmódban Cobila, ami az öböl egyik külső hegycsúcsának neve, melynek lábánál különböző tengerészeti védművek kaptak helyet. Akkor azt írtam, hogy az az állomás nyilván az osztrák-magyar időkből való, most kiderült, hogy valóban.

Csak ámulni lehet, hogy egy kárpátaljai ukrán képviselőnek eszébe jutott, hogy az Árpád-vonal (ennek az át nem tört védvonalnak a része volt a nem rég felújított legkeletibb őrház mellett található Szent Korona formájú lőállás is) szülőfaluja környékén található részét rekonstruálják. Remélhetőleg nem műcsicsás szállodák és éttermek fognak az arra alkalmas épületekben nyílni, a többi bunker meg jól bejárható lesz. Részletek emitt.

Úgy látszik nem sikerült elszakadni Cattaro erődjeitől. Montenegrói (illetve nyaranta ott oktató-felfedező, de magyar) búvároktatóm, Karas a Mamula erőd egy meglehetősen eldugott részét indult felfedezni: a ciszternákat. Élménybeszámoló a Kerasub blogon található.

Véget ért a Cattaro erődjei sorozat. Emlékeztetőül: szó volt a Punta d'Ostro erődről és az otrantói csata emléktáblájáról, Mamula erődszigetéről, a megismerhetetlen Arza toronyról, a Kobila-szoros lőállásairól és a Gorazda toronyerődről. A nyaralásba nem fért bele több erőd meglátogatása, pedig már itthon, további kutakodásaim után jöttem rá, hogy mik maradtak ki: pl. a Vrmac erőd vagy a Grabovac üteg.

Adalék a Punta d'Ostro erőd bejegyzéséhez. Íme egy videó Székely István jóvoltából az emléktábla első felavatásáról (itt mégis úgy tűnik, hogy eredetileg nem a kapu mellett volt a tábla).

Beton és kő, vas és páncél. Izzasztó magasság és szédítő kilátás. Ezek mind a Cattaro fölött őrködő Gorazda toronyerődöt jellemzik.

Némileg vérszegény bejegyzést közlök ezennel. A kép a Cattarói-öböl Kobila szorosának osztrák-magyar lőállásait ábrázolja. Eléggé beleolvadnak a sziklafal vonulatába, rakott kőfalakat kell keresni. Az azok fölötti lyukak a lőrések.

Még mindig a Cattarói-öböl szájában maradunk, pár száz méterre a Mamulától. Ezúttal a Lustica félsziget csúcsán álló Arza erődhöz látogatunk, ami egyetlen központi toronyból áll.

A képek természetesen kattinthatók.

A Punta d'Ostrotól elhajózunk ötszáz métert, és folytatjuk erődtúránkat Mamula szigetén, ezennel már montenegrói felségterületen, de továbbra is a Cattarói-öböl bejáratában.

Ez a felvétel az erődöt az öböl belseje felől ábrázolja. Az idelátogató franciáknak biztos érdekes lehetett 1918 után, mert előtte innen nem nagyon látták...

Íme hát az első darabja montenegrói erőd-körképnek. Stílszerűen a horvát felségterületen található Punta d'Ostroról lesz szó. A név jelentése déli földnyelv - ami némi bizonytalanságba viheti a gyanútlan látogatót, hiszen ez a földnyelv inkább nyugati, már ha a Cattarói-öböl bejáratát tekintjük vonatkoztatási pontnak.

A képek természetesen kattinthatók!

Az egész egyszerűen fenomenálfrenetikusan nyálelválasztás-beindító beharangozó után lássuk hát Montenegró számunkra igazán érdekes látnivalóit! A nyáron ugyanis ellátogattam Ő császári és apostoli királyi Felsége hadiflottájának legdélebbi kikötőjébe – és ebből már mindenki tudja, anélkül, hogy a cím második részét elolvasta volna, hogy természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legdélebbi támaszpontjáról, a Cattarói-öbölről (ma Kotori-öböl) van szó.

Hova látogat egy monarchista nyáron? Hát a Monarchia területére! Annak is egy méltatlanul elfeledett részébe, Galíciába, Lengyelországba. Ott pedig elmegy Przemysl (itt szögezzük le: a kiejtése "psemisl", nem más) San folyó melletti városkájába, és furcsán néz, hogy miért olyan minden, ahogy akár száz évvel ezelőtt is lehetett volna. És ha nem vigyáz, I. világháborús erődökbe botlik.