Ifj. monarchista

Az eheti Heti Válasz (amit egyébként a legszínvonalasabb magyar hetilapnak tartok, és ebbéli meggyőződésemet rendre meg is erősíti) közölt egy kétoldalas interjút Martonyi Jánossal, az Orbán-kormány külügyminiszterével. Ebben mindenféle aktuálpolitikai kérdésről is faggatták, amiből kettőt emelnék ki: az egyik a Fidesz beállítottságával, a másik az alkotmánnyal kapcsolatos.

Néha feltör az emberből a gyarló, a gyáva. Egyszerűbb és könnyebb lenne elmenni innen, messzire, elfelejteni, hogy valaha is magyar voltam. Elfelejteni e Kárpát-medencei hazát, minden nyomorúságával és keserű gyönyörűségével együtt. Nem nyomná vállamat ezerszáz esztendő felelőssége és a trianoni kilencven év már-már felfoghatatlan tragédiája.

Nem hallanám nap mint nap azokat a csak nálunk ismert szófordulatokat, hogy "ez is csak Magyarországon történhet meg", meg "itt soha nem fogunk odáig eljutni" és "azért, mert ilyen a mi népünk". Egy nemzedék gondolkozik így, amelyik az ún. rendszerváltás után szocializálódott. Kívülről szemléli a hazáját, és önmagával se vállal közösséget.

Ma is a Jobbikkal fogok foglalkozni, mert nem lehet szó nélkül elmenni amellett, amit tegnap Vona Gábor mondott a Magyar Hírlapnak adott interjújában.

Nem, nem vadliberális értekezés jön "fasisztákról" (mert nyilván sok olyan ember van Magyarországon, aki ősi római jelképeket használ) és kirekesztésről.

Bánt, ha valaki általánosságban zsidózik. Bánt, ha cigányozik. Bánt az is, ha ugyanígy szidja a Kárpát-medence egyéb nemzetiségeit. Hogy miért?

Lássunk néhány tévhitet, amik sokakban felmerülnek, ha szóba kerül a királyság visszaállításának gondolata.