Most egy kis gyűjtői bemutató következik. Lássunk néhány övcsatot az Osztrák-Magyar Monarchia idején működő Magyar Királyi Honvédség által rendszeresítettek közül! A képekre kattintva nagyobb felbontású képek láthatók.

Legnagyobb sajnálatomra egyszerűen nem találtam képet egy, az alábbi övcsatok valamelyikét viselő honvédről. A kétfejú sast ábrázoló címer már többször szerepel.

Ez az 1892-ben rendszeresített M1892 jelű övcsat "különleges" változata. A normál legénységi övcsattól abban tér el, hogy a címer különálló a csat többi részétől, akár le is vehető, és egy másik címerrel kicserélhető. Létezik mind osztrák, mind az osztrák és magyar címert egymás mellett ábrázoló, sőt, bosnyák címeres címerplakett is. Ami a csat ritkaságát adja, az egyrészt az, hogy az ilyen cserélhető címeres változatokat külön lehetett csak megvásárolni az egyenruhaboltban, így jóval kevesebb létezett. Ezt is, meg az M1911-es verziót is egy osztrák grófi családtól volt szerencsém megvenni, Ebay-en keresztül. Mik vannak...

Itt pedig ugyanennek a hátoldala látható. Megfigyelhető a címert rögzítő megoldás, illetve a szíjat a helyén tartó kampók díszes fedlapja, ami a legénységi daraboknál nincs. Az alább látható M1911-es változatnak pontosan ugyanilyen a hátoldala.

Ez pedig az 1911-es, M1911 jelű változat, a barokk címer helyett az új nagycímerrel. Az övcsat szintén a külön megvásárolható változat.

Végül pedig bemutatnám harmadik övcsatomat, amit a Vaterán vettem egy militáriákat gyűjtő fiatalembertől. Ez az M1911-es típusú csat legénységi változata, amit a háború előtt mindenki megkapott. A háború alatt a legénység már csak egy dísztelen, címer nélküli sima övcsatot kapott, a tisztek pedig ennek a csatnak a bádogból készült, rézzel bevont változatát. Láttam több ábrázolást a csathoz tartozó övmegoldásról, illetve egy eredeti övet a kezembe is foghattam, de úgy tűnik, igen sokféle kialakítás létezik. Az itt látható kissé eltér az eredetitől, de praktikusabb. Ugyanis eredetileg az öv úgy volt kialakítva, hogy a szíjat rögzítő, a beállítást szolgáló kampók egy belső, a külsőre rávarrt második szíjba kapaszkodtak bele. Így kívülről nem látszottak a kampók számára vágott lyukak. Azzal együtt, hogy az szíj ezen jobboldali szára a csatnál a baloldali alatt ment el (ellentétben az itt láthatóval), a végeredmény olyan látvány volt, mintha az egész szíj egy darabból lenne, és semmi sem törte meg az összhatást. A szíj végén látható veretet egy ötvössel csináltattam, a szíjat pedig egy remek budai bőrdíszművesnél.

A csatok kutatásánál nagy segítségemre volt ez az oldal.