Itt az élő Fiume! A város azon része, ami tökéletesen változatlan 100 éve. Piacra még akkor is szükség van, ha nagy bevásárlóközpontokat dívik építeni (Fiumében ilyen nem nagyon van). Bár a századfordulón, amikor a piac épületei elkészültek, ez volt a bevásárlóközpont...
Ugyan piacot írtam, de precízebb lenne a vásárcsarnok(ok) megnevezés. Lényegében három, a budapestihez hasonló vásárcsarnok található nem messze a fiumei színháztól. Funkciójuk nem változott az idők során: az egyik a húspiac, a másikban különböző tejtermékeket lehet venni, a harmadik pedig csak a tenger gyümölcseinek van fenntartva, azt hiszem ez látható itt balra. Az ezek közötti, körüli helyen van a tényleges piac, a hamisítatlan valóságában. Zöldségeket csak az itteni árusok árulnak. A portékák igen szépek, ahogy annak lennie kell: a sonka a dalmát hegyekből érkezik, az ízletes füge a tengerpartról. Meg kell jegyezni, hogy a horvát kaimak nem nagyon hasonlít szerb névrokonára: míg utóbbi egy kiváló ízű, erős, érlelt túróféle, addig az előbbinek jóval gyengébb az aromája és inkább vajszerű. Ezt bizony (a mindenféle darált roston sült hússal együtt - pjeszkavica, csevapcsicsa) a derék rácok csinálják a legjobban.
Íme a halpiac belülről. Azért tartom érdemesnek csak ennek a csarnoknak a belsejét bemutatni, mert a többi valamelyest át lett építve, modernizálták őket, így az eredeti szerkezet rejtve marad. A halpiac azonban tényleg nem változott semmit.
Felhívnám rá a figyelmet, hogy a meglehetős üresség a látogatás kései - tíz óra körüli - mivoltának köszönhető. Ekkorra már lement a nagy tömeg.
Hamarosan a fiumei sorozat utolsó állomása következik: meglátogatjuk Whitehead Róbert urat és az ő acélhal-üzemét.
Utolsó kommentek