Ifj. monarchista

Ki tudja már manapság, hogy ilyen intézmény létezett? Néhány, az I. világháborús haditengerészetre specializálódott történész, pár érdeklődő megszállott. Inkább osztrákok, kevesebb magyar. Pedig volt egyszer egy Akadémiánk, ami ma is áll.

Kutakodásaim közben a következő érdekességre bukkantam: 1917. január 7-én a német U36, cs. és kir. lajstrom szerint U35 (mivel Pola volt a támaszpontja) tűzpárbajban legyőzte, majd a legénység mentőcsónakba szállása után torpedóval elsüllyesztette a brit felségjelű Mohacsfield (azaz Mohácsföld, Mohácsmező) nevű felfegyverzett gőzhajót. Történt mindez Máltától 40 mérföldnyire délkeletre. Az összecsapásban hárman haltak meg a gőzhajón.

A fiumei magyar emlékek legfontosabb darabjainak egy részét (azaz azt, amiről máshol nem nagyon érhető el érdemi naprakész információ) bemutató sorozat kezdeteként következzék néhány benyomás, életkép. Csak úgy ötletszerűen. Fiumei séta.

Az interneten megjelenő magyar monarchizmus egyik elindító blogján (azaz a Monarchista Gondolatokon) és az abból kinőtt Regnum! portálon is érdekes anyagok jelentek meg utolsó királyunk, IV. Károly visszatérési kísérlete évfordulójának kapcsán.

Az évfordulón hagyományos Károly-misén részt lehet venni és terjeszteni lehet a létét itt.

Értetlenkedőknek Károly-kiskáté pedig erre.

Valaha Fiume, ez az akkor nyüzsgő, szédületes ütemben fejlődő Adria-parti kikötőváros volt a népnyelvben a magyar korona legyszebb gyöngye (egész pontosan a kifejezés eredete Jókaihoz köthető). Ez a gyöngy kihullott a Koronából, fénye megkopott, végül pedig olyanokhoz került, akiknek nincs is koronájuk. Fiumében jártam.

A magát Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak hívó - minek is nevezzem - alkotókör (valójában leginkább egy tehetséges ember) néha már-már a maga nemében zseniálisnak is nevezhető street-art alkotással örvendezteti meg az utcán sétáló embereket. Ezúttal a Práter utcában helyeztek el egy remek "hirdetést". Kellemesen monarchikus hangulatú szatirikus álreklám autentikus stílusban, garantált felröhögés. Aki már látott egy-két dualizmus korabeli reklámot, annak bizonyára ismerős "a Monarchia egész területére" és az "egyenesen Párizsból" is. Az egész úgy remek, ahogy van. Kattintás emerre a képért. (Csak halkan jegyzem meg, akkoriban persze már rég nem a galambposta és a postakocsi volt a divat. A M. Kir. Posta pedig összehasonlíthatatlanul jobb szolgáltatást nyújtott, mint köztársasági utódja...)

Csak ámulni lehet, hogy egy kárpátaljai ukrán képviselőnek eszébe jutott, hogy az Árpád-vonal (ennek az át nem tört védvonalnak a része volt a nem rég felújított legkeletibb őrház mellett található Szent Korona formájú lőállás is) szülőfaluja környékén található részét rekonstruálják. Remélhetőleg nem műcsicsás szállodák és éttermek fognak az arra alkalmas épületekben nyílni, a többi bunker meg jól bejárható lesz. Részletek emitt.

Mennyiben számítanak a határok annak, aki akkor is a Magyar Királyságot tekinti hazájának, ha azt már mintegy hatvan éve felfüggesztették?

Nem rég a Havanna lakótelepen rendszeresen megtartott militária börzén egy ismeretlen eredetű papírrégiséget sikerült vásárolnom. Ez egy kis méretű (A5-nél kisebb), néhány oldalas füzetecske, melyben az I. világháború 1914-1916-os szakaszából találhatók fényképek. És - ismét Montenegró! - ezek mindegyike Montenegró legyőzéséhez kapcsolódik. Vettem a fáradságot és beszkenneltem az érdekesebbeket (a képek nagy részét). Nézzétek el, ha néha ferde a kép. Sokszor maga a nyomat is ferde volt... Lássuk!

Úgy látszik nem sikerült elszakadni Cattaro erődjeitől. Montenegrói (illetve nyaranta ott oktató-felfedező, de magyar) búvároktatóm, Karas a Mamula erőd egy meglehetősen eldugott részét indult felfedezni: a ciszternákat. Élménybeszámoló a Kerasub blogon található.

Egy gyönyörű lírai katonadal (egy részlete és átirata) Kaszás Attila előadásában. Az Estére indul az ezred című tv-film egy részlete a videó.

Tudjuk-e, hogy a Budavári Sikló tövénél lévő, a vár falát 1880 óta díszítő nagycímer közepén mi látható?

Fiumét érintő bejegyzéseket írtam már, mert nagyon kedves számomra ez az egyetlen tengeri kikötőváros, amit valaha igazán magunkénak mondhattunk. Egy francia utazó mondta annak idején azt, hogy "Fiume az a magyar város, ahol a horvátok olaszul beszélnek". Ez a mondat igen jól jellemzi azt a pezsgő multikulturális nyüzsgést, ami a várost virágkorában, az utolsó magyar uralom idején jellemezte. Régi jelentőségét Fiume máig nem nyerte vissza: először Olaszország félreeső szerzeményeként, majd Jugoszlávia szerbek által elsorvasztásra ítélt kikötőjeként, végül Horvátország egyik fő külkereskedelmi központjaként sem illeti meg az a kitüntetett szerep, mint a Magyar Királyság egyetlen tengeri kikötőjeként.

Elérkezett ez is: az eseménydús montenegrói kirándulásomról szóló beszámoló véget ért. Most már lesz más témáról is szó...

Petrovac na Moru Budvától délre fekvő üdülőhely Montenegróban. Annak idején ez volt a Monarchia déli vége - de ha abból a korból érkezett utazóval beszélnénk, Castel Lastua néven hivatkozzunk rá.

A parttól kb. egy kilométerre egy apró szirt tetején kápolna emelkedik, ami bár zárva van, harangját mégis bárki megkongathatja. És szinte biztosak lehetünk benne, hogy 2009-ben csupán egy ilyen alkalommal tudta is az, aki meghúzta a kötelet, hogy kikért szól a harang.