Ifj. monarchista

Álljon itt kevés Fiuméről szóló nótánk egyike, a Fiumei kikötőben áll egy hadihajó című.

Ezúttal egy kiadványt, egy CD-ROM-ot ajánlanék mindenki figyelmébe, mely az Arcanum Adatbázis Kft. gondozásában jelent meg. A címe Magyarország vármegyéi és városai, ami nem véletlenül ugyanaz, mint a Borovszky-féle monumentális műé: ugyanis ez az utóbbi digitalizált változata.

Ez a képeslap sokszorosan magyar vonatkozású a Monarchia-korabeli hadihajózás történetéből. Dunai monitorokat ábrázol, márpedig a folyami hadihajózás hagyományosan inkább a magyar birodalomrészhez állt közel, mint az osztrákhoz (mindez fordítva volt a haditengerészet esetében). Ezen kívül Péterváradon vagyunk: ha valaki nem tudná, ez az Újvidékkel szembeni, a Duna mellett álló erődítmény és város. A Dunai Flottillának itt is volt támaszpontja (főhadiszállása pedig az óbudai tengerészlaktanya volt, amiben a budapesti tengerészkülönítmény állomásozott; a laktanya ma is látható, az Árpád híd budai hídfőjénél található HÉV megálló melett van).

Hova látogat egy monarchista nyáron? Hát a Monarchia területére! Annak is egy méltatlanul elfeledett részébe, Galíciába, Lengyelországba. Ott pedig elmegy Przemysl (itt szögezzük le: a kiejtése "psemisl", nem más) San folyó melletti városkájába, és furcsán néz, hogy miért olyan minden, ahogy akár száz évvel ezelőtt is lehetett volna. És ha nem vigyáz, I. világháborús erődökbe botlik.

Ismét Antivari (ma: Bar), Montenegró adriai kikötője előtt járunk, de a kikötő most nem blokád, hanem haditengerészeti bombázás alatt van. A Budapest partvédő páncélos (előtérben egy "Phenix" nevű hajóval, melynek létezéséről nem találtam információt a helyesen Phönix nevű, Danubius gyártmányú torpedónaszáddal, ahogy Hertymorty rámutatott) lövi a kikötőt 1914. szeptember 18-án.

A cs. és kir. haditengerészetről szóló képeslapokat bemutató sorozat következő tagja látható lapozás után. A képeslap teljes felirata: osztrák-magyar, torpedórombolók által kísért dreadnoughtraj az Adrián. (Dreadnought: az HMS Dreadnought után, annak szellemében épült, forgatható lövegtornyaiban nagykaliberű ágyúkkal felszerelt csatahajó.)

Ezennel elindítok egy sorozatot, amiben majd bemutatok néhány, a gyűjteményemben lévő képeslapot. Törekszem olyat gyűjteni, ami valamilyen szempontból egyedi, vagy más miatt érdekes: ezen századelős papírrégiségek is ilyenek, mind az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből és területéről valók, és mind közös haditengerészetünk (illetve Dunai Flottillánk, ahogy azt majd látni fogjátok) életének Magyarországhoz kötődő epizódjait mutatják be. Ezt középiskolákban nem tanítják, így nem képezi a köztudat részét, méltatlanul. Remélhetőleg így sokakat érdekelni fognak a kort e sajátos formában megörökítő emlékek.

A dicső emlékek tartást adnak a nemzetnek, és ezt tudták jól a II. világháború után hatalomra került kommunisták is.

A Horthy Miklós (ma Petőfi) híd budai hídfőjének északi oldalán ugyanis a híd 1937-es átadásától ott állt a cs. és kir. haditengerészet magyar hősi halottainak tiszteletére állított emlékmű. A talapzat a Novara cirkáló orrát formázta, amelyen a korabeli stílusnak megfelelő hatalmas alakok láthatók, a "támadás géniusza" és az "ellenséget kutató matróz". E fölött a polai (más források szerint fiumei, bár szerintem ott ilyen világítótorony nem volt) világítótorony mása állt, ami látogatható is volt. A talapzatban helyet kapott egy kiállítóhelyiség, amiben többek között egy, a flotta világháborús harcairól kézzel írt emlékkönyv kapott helyet.

A II. világháborúban az emlékmű megrongálódott, éppen annyira, hogy az ürügyet szolgáltasson az elbontásához. Mára semmi sem maradt fenn belőle: a szobrokat beolvasztották, valószínűleg a nagy Sztálin-szoborhoz is felhasználták az anyagukat. Az emlékkönyv elveszett, de minden lapjáról készült fénykép, ezek fennmaradtak.

A kép és egyes adatok forrása: Császári és Királyi Haditengerészeti Egyesület.

Most egy kis gyűjtői bemutató következik. Lássunk néhány övcsatot az Osztrák-Magyar Monarchia idején működő Magyar Királyi Honvédség által rendszeresítettek közül! A képekre kattintva nagyobb felbontású képek láthatók.

Egy remek katonadal a kitűnő Gajdos Népzenei Együttes előadásában. "A három év majd lejár", mert akkoriban még volt sorkatonaság, és nem hónapokig, hanem minimum három évig.

Dombon van a nagyváradi kaszárnya,
Oda leszek három évig bezárva.
A három év majd lejár, szeretőm hiába vár,
Otthagyom a nagyváradi kaszárnyát.

Volt egyszer egy kikötővárosunk, Fiume. Ebben a városban pedig volt egyszer egy torpedógyár, amit magyarul (mert hívták több nyelven is, lévén soknemzetiségű a Monarchia) Whitehead & Tsa. Torpedó- és Gépgyárnak hívtak. Ebben a gyárban építették azokat a szerkezeteket, amikkel a cs. és kir. haditengerészet legsikeresebb fegyvernemének képviselői, a tengeralattjárók vívták háborújukat, a torpedókat.

Jobb híján domborműnek neveztem ezt a rézből készült, préselt nagycímert, amit a Havannán rendszeresen megtartott militária börzén vettem. A címer alatt a híres "királyért és hazáért" jelmondat olvasható. Hogy miért éppen ez a sorrendje a szavaknak, arról a Lex Sacra blogban lehet olvasni.

Igazából nem tudom, milyen szerepe lehetett: a hátoldalán lévő fémlap arra engedne következtetni, hogy esetleg kitűzhető volt. Ennek viszont ellentmond a mérete, ami miatt mind sapkadísznek, mint ruhára tűzve túl nagy. Én mindenesetre bekereteztettem, és illő helyre került :-).

Kattintásra nagyobb kép jön elő!

Egy kicsit révedjünk bele a dicső múltba mi is (a MG-hoz hasonlóan), és lelki kalandozásunk tárgya legyen az Osztrák-Magyar Monarchia közös haditengerészete, azaz a KuK Kriegsmarine. Az apropó pedig egy német úriember videója legyen:

Lapozás után három bónuszvideó a flotta lobogóshajójáról, az SMS Viribus Unitisről!

Fiume, mai horvát nevén Rijeka az a kikötőváros, amit igazán magyarnak mondhatunk annak ellenére, hogy eredetileg olaszok éptették, majd többségében délszlávok lakták.