(...) ott vár a Parttalan,
ott, ott végződik ami nincs, de van,
ott a tenger, a Létező Csoda,
a Végtelenség, mely eddig csak a
nemlétező számokba fért bele…Szabó Lőrinc: Fiume
Emlékszem, olyan 14 éves koromban ismerősöktől azt hallottam Fiuméről, hogy "ronda jugoszláv iparváros". Nem tudom miért, de akkor valamilyen megfoghatatlan álomkép élt a fejemben erről a különösen csengő nevű városról annak ellenére, hogy nem olvastam róla, nem nézegettem róla képeket, a családban pedig soha, senki nem kötődött a városhoz, így elbeszéléseket sem hallottam róla. Mégis úgy gondoltam, hogy az a város, ami minden dalmát és horvát mivolta ellenére a valaha volt legmagyarabb tengeri kikötő, nem lehet más, mint amilyennek én képzelem.
Első fiumei látogatásommal kiderült, hogy az álomkép valóság, Fiume olyan, amilyennek látni szerettem volna: egy nagyon ismerős, de számomra minden porcikájában az újdonság élményét nyújtó, különösségében szép, közép-európai, de mediterrán enkláve.
Utolsó kommentek