Ifj. monarchista

Egy gyönyörű, fiumei hivatkozású katonadal következik (már volt ilyen): Fiuméből sebesülve jönnek a katonák.

Ezen képeslap különlegességét az adja, hogy a magyar nemzeti színek is megjelennek rajta. Ilyen (tekintve, hogy a haditengerészet lobogója piros-fehér-piros volt, bár 1915-től elvileg tartalmazta a magyar címer heraldikai jobboldalát is, rajta a Szent Koronával) számomra több nem ismert.

Túlzás lenne azt mondani, hogy kedvelem a Belga nevű formációt, de ez nagyon nagy :-).

Köszönet a videó feltöltőjének!

Ismét egy Arcanum kiadványt mutatnék be (ami a címben és a címkék között álló hazugsággal ellentétben DVD-ROM): Képeslapok - 10.000 pillantás Magyarországra. Minő meglepetés, a lemez bedigitalizált képeslapokat tartalmaz.

A franciaországi forradalomnak nevezett lázadás jeles eseményének 220. évfordulóján gondolkozzunk el egy kicsit a forradalom fogalmán, jelenkori magyarországi köntösben. Mi lenne, ha? Gondolatkísérlet.

Álljon itt kevés Fiuméről szóló nótánk egyike, a Fiumei kikötőben áll egy hadihajó című.

Ezúttal egy kiadványt, egy CD-ROM-ot ajánlanék mindenki figyelmébe, mely az Arcanum Adatbázis Kft. gondozásában jelent meg. A címe Magyarország vármegyéi és városai, ami nem véletlenül ugyanaz, mint a Borovszky-féle monumentális műé: ugyanis ez az utóbbi digitalizált változata.

Ez a képeslap sokszorosan magyar vonatkozású a Monarchia-korabeli hadihajózás történetéből. Dunai monitorokat ábrázol, márpedig a folyami hadihajózás hagyományosan inkább a magyar birodalomrészhez állt közel, mint az osztrákhoz (mindez fordítva volt a haditengerészet esetében). Ezen kívül Péterváradon vagyunk: ha valaki nem tudná, ez az Újvidékkel szembeni, a Duna mellett álló erődítmény és város. A Dunai Flottillának itt is volt támaszpontja (főhadiszállása pedig az óbudai tengerészlaktanya volt, amiben a budapesti tengerészkülönítmény állomásozott; a laktanya ma is látható, az Árpád híd budai hídfőjénél található HÉV megálló melett van).

Hova látogat egy monarchista nyáron? Hát a Monarchia területére! Annak is egy méltatlanul elfeledett részébe, Galíciába, Lengyelországba. Ott pedig elmegy Przemysl (itt szögezzük le: a kiejtése "psemisl", nem más) San folyó melletti városkájába, és furcsán néz, hogy miért olyan minden, ahogy akár száz évvel ezelőtt is lehetett volna. És ha nem vigyáz, I. világháborús erődökbe botlik.

Ismét Antivari (ma: Bar), Montenegró adriai kikötője előtt járunk, de a kikötő most nem blokád, hanem haditengerészeti bombázás alatt van. A Budapest partvédő páncélos (előtérben egy "Phenix" nevű hajóval, melynek létezéséről nem találtam információt a helyesen Phönix nevű, Danubius gyártmányú torpedónaszáddal, ahogy Hertymorty rámutatott) lövi a kikötőt 1914. szeptember 18-án.

Királyságot a magyarnak!

A magyar, ha látja maga előtt a nemes célt, küzd érte, utolsó csep véréig, századokig, ha kell.

Királyságot!

Ha viszont nincs cél, amiért küzdhet, elkezd csüggedni. Létét hiábavalónak érzi, fennmaradását értelmetlennek, pusztulását szükségszerűnek és előre elrendeltetettnek.

Királyságot!

De várhatjuk-e mindenkitől, hogy lássa a célt, lásson egy célt? Nem, és a magyar lélek áhítozik is arra, hogy valaki neki a célt megmutassa.

Királyságot!

Ha nincs, aki méltó lenne arra, hogy kövesse, akkor hamis prófétákat és a történelemben percnyi előrelátással bíró önjelölt vezéreket követ.

Királyságot, és százszor is királyságot! Vissza a magyarnak a királyságát!

Ez a bejegyzés a Tudattalan Trianon címűnek a gondolatmeneti folytatása.

Az alábbi történet Komáromi János A nagy háború anekdotái című, 1936-ban kiadott művéből származik, betűhűen.

"Egy nyugatmagyarországi szabadságharcos beszélte nekem, hogy 1920 tavaszán katonai behívót kapott több, Szarajevó környékén lakó bosnyák. Nem igen tudtak olvasni, de annyit azonban megértettek mégis, hogy be kell vonulniok gyalogosnak.

Útnak kerekedtek hát a cókmókjukkal és nem álltak meg, csak a budai várban, ahol is szolgálattételre jelentkeztek a Nándor-laktanyában. Mint annyi-annyi bosnyák előbb is, vagy harminc éven keresztül.

A laktanyában megmagyarázták aztán a derék fiúknak, hogy a behívó Belgrádba szól. Ők nem tudták szegények, hogy akkorára vége lett Ferenc József birodalmának."

1920. június 4-én vált valósággá az, amitől már évek óta rettegett a magyarság. A megkonduló harangok gyászolták a gyászolhatatlant, és megjelölték egy új, mintegy két évtizedes korszak kezdetét.

A cs. és kir. haditengerészetről szóló képeslapokat bemutató sorozat következő tagja látható lapozás után. A képeslap teljes felirata: osztrák-magyar, torpedórombolók által kísért dreadnoughtraj az Adrián. (Dreadnought: az HMS Dreadnought után, annak szellemében épült, forgatható lövegtornyaiban nagykaliberű ágyúkkal felszerelt csatahajó.)

Ezennel elindítok egy sorozatot, amiben majd bemutatok néhány, a gyűjteményemben lévő képeslapot. Törekszem olyat gyűjteni, ami valamilyen szempontból egyedi, vagy más miatt érdekes: ezen századelős papírrégiségek is ilyenek, mind az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből és területéről valók, és mind közös haditengerészetünk (illetve Dunai Flottillánk, ahogy azt majd látni fogjátok) életének Magyarországhoz kötődő epizódjait mutatják be. Ezt középiskolákban nem tanítják, így nem képezi a köztudat részét, méltatlanul. Remélhetőleg így sokakat érdekelni fognak a kort e sajátos formában megörökítő emlékek.