Ifj. monarchista

Cetinje csöndes városkája Montenegró ősi fővárosa, és ezt a fővárosi rangot a vármegyéknél nagyobb országokat ismerő látogató talán röhejesnek tarthatja. Mindenesetre a 19. századi nagyhatalmak komolyan vették, így például nagykövetségeket is nyitottak ott - a Monarchia is. A fővárosi rangot a jugoszláv időkben véglegesen Podgorica kapta meg, de ettől még Cetinje az érdekesebb számunkra.

A Montenegró-körkép folytatásaként elindulunk a Cattarói-öböltől dél felé. Utunk pedig a Lovcsen, a tájat uraló hegycsúcs oldalában vezet, ami hadiutat nem mellesleg még osztrák-magyar hadmérnökök építettek. Azóta a burkolata változott, de ma is ugyanúgy 28 hajtűkanyarral rendelkezik...

Montenegró-körképünk folytatásaként még a Cattarói-öbölben maradunk, mielőtt elindulunk dél felé.

Herceg Noviban, régi szép dalmát nevén Castelnuovoban ugyanis a Savina városi temetőbe (odalátogatók, figyelem: ez nem egyenlő a tőle pár száz méterre található Savina kolostor - egyébként orosz - temetőjével!) valamikor a KuK flotta hősi halottjait is temették. A sírok ma már nincsenek meg, de a Külügyminisztérium és a Hadtörténeti Intézet egy jelképes sírt, emlékhelyet állíttatott a temetőben nyugvó több száz katonának, köztük 127 magyarnak. Az emléktábla az "Az első világháború éveiben, 1914-1918 között ebben a temetőben eltemetett 791 magyar és osztrák katona emlékére" feliratot hordozza három nyelven. Előtte egy kétkeresztes sír található, ami nyilván az osztrák és magyar birodalomrészt szimbolizálja. Ezért is helyeztünk el a jobboldalin egy nemzetiszínű szalagot koszorú ide sajnos már nem jutott.

Dicsőség a hősöknek!

Az emlékhelyről először a Szeged Ma adott hírt, köszönet nekik!

Véget ért a Cattaro erődjei sorozat. Emlékeztetőül: szó volt a Punta d'Ostro erődről és az otrantói csata emléktáblájáról, Mamula erődszigetéről, a megismerhetetlen Arza toronyról, a Kobila-szoros lőállásairól és a Gorazda toronyerődről. A nyaralásba nem fért bele több erőd meglátogatása, pedig már itthon, további kutakodásaim után jöttem rá, hogy mik maradtak ki: pl. a Vrmac erőd vagy a Grabovac üteg.

Adalék a Punta d'Ostro erőd bejegyzéséhez. Íme egy videó Székely István jóvoltából az emléktábla első felavatásáról (itt mégis úgy tűnik, hogy eredetileg nem a kapu mellett volt a tábla).

Beton és kő, vas és páncél. Izzasztó magasság és szédítő kilátás. Ezek mind a Cattaro fölött őrködő Gorazda toronyerődöt jellemzik.

Némileg vérszegény bejegyzést közlök ezennel. A kép a Cattarói-öböl Kobila szorosának osztrák-magyar lőállásait ábrázolja. Eléggé beleolvadnak a sziklafal vonulatába, rakott kőfalakat kell keresni. Az azok fölötti lyukak a lőrések.

Még mindig a Cattarói-öböl szájában maradunk, pár száz méterre a Mamulától. Ezúttal a Lustica félsziget csúcsán álló Arza erődhöz látogatunk, ami egyetlen központi toronyból áll.

A képek természetesen kattinthatók.

Íme hát az első darabja montenegrói erőd-körképnek. Stílszerűen a horvát felségterületen található Punta d'Ostroról lesz szó. A név jelentése déli földnyelv - ami némi bizonytalanságba viheti a gyanútlan látogatót, hiszen ez a földnyelv inkább nyugati, már ha a Cattarói-öböl bejáratát tekintjük vonatkoztatási pontnak.

A képek természetesen kattinthatók!

Az egész egyszerűen fenomenálfrenetikusan nyálelválasztás-beindító beharangozó után lássuk hát Montenegró számunkra igazán érdekes látnivalóit! A nyáron ugyanis ellátogattam Ő császári és apostoli királyi Felsége hadiflottájának legdélebbi kikötőjébe – és ebből már mindenki tudja, anélkül, hogy a cím második részét elolvasta volna, hogy természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legdélebbi támaszpontjáról, a Cattarói-öbölről (ma Kotori-öböl) van szó.

A következő napokban, hetekben egy néhány részes (hogy pontosan hány, az majd kiderül a végére) sorozatban fogom bemutatni Montenegró olyan látnivalóit, amikről csak kevesen tudnak, és útikönyv sem számol be róluk - de nekünk, magyaroknak mégis különösen érdekesek. Fő érdeklődési körömnek megfelelően mindegyik a dualizmus korához és az I. világháborúhoz kötődik, de mentségemre legyen mondva, másfajtát nem is nagyon találhattam volna.

Lesznek erődök és emlékhelyek, koszorúk és kápolnák, elfeledett lövegek. Mind-mind múltunk darabjai, amikről a történelemórákon még csak érintőlegesen sincs szó. Montenegró címke alatt az összes bejegyzés megtalálható majd, illetve lesz egyetlenegy, ami horvát felségterületű látnivalóról szól. Érdemes majd rendszeresen benézni, hadtörténelem iránt érdeklődők előnyben.

Ezen képeslap különlegességét az adja, hogy a magyar nemzeti színek is megjelennek rajta. Ilyen (tekintve, hogy a haditengerészet lobogója piros-fehér-piros volt, bár 1915-től elvileg tartalmazta a magyar címer heraldikai jobboldalát is, rajta a Szent Koronával) számomra több nem ismert.

A cs. és kir. haditengerészetről szóló képeslapokat bemutató sorozat következő tagja látható lapozás után. A képeslap teljes felirata: osztrák-magyar, torpedórombolók által kísért dreadnoughtraj az Adrián. (Dreadnought: az HMS Dreadnought után, annak szellemében épült, forgatható lövegtornyaiban nagykaliberű ágyúkkal felszerelt csatahajó.)